Tizennegyedik rész^^

~ZELO P.O.V~

Megcsalt volna? Lehetséges ez? Nem tudom elhinni, a lány, akit mindennél jobban szeretek, lefeküdt valaki mással. Soha többé nem akarom látni. 

- Zelo!! Zelo!! - hallom magam mögül a kiabálást, mire megfordulok.

- Mivan? - nézek a fiúkra könnyes szemekkel. 

- SooHee nem csalt meg téged. - lihegtek, a futás miatt.

- Na persze, akkor minek szedett gyógyszert? 

- Nem az aminek látszik... - mondta Daehyun.

- Akkor micsoda? - ültem le a padra, ami mellettem volt.

- Biztos, hogy tudni akarod? 

- Igen. 

- Megerőszakolták... - suttogta Himchan. 

- Mi...mit csináltak vele? 

- Jól hallottad. Nem csalt meg. 

- Bent vannak még igaz? - pattantam fel a helyemről, és meg sem várva a választ elkezdtem futni a kórház felé. 

~SooHee P.O.V~

Ott sírtam YongGuk ölelésében. Egyszerűen nem tudom mit csináljak. Hirtelen hatalmas fájdalmat éreztem a karomban, ezért kicsit kibújtam a leader karjai közül. Zelo csak így elment? Én nagyon szeretem őt...senki mást. Nem akarom Őt elveszíteni. 
Ott ültem a kórházi ágyon, testileg és lelkileg is roncsként. 
A könnyeim csak folytak, nem tudtam őket megállítani. Épp készültem lefeküdni, amikor valaki berontott a kórterembe.Odakaptam a fejem és egy lihegő JunHongot láttam. Nem mondott semmit, csak odasétált hozzám és szorosan megölelt. Nem tudtam abba hagyni a zokogást. 
Elengedett, majd kicsit eltolt magától, hogy a szemembe nézhessen. 

- Annyira sajnálom. - ölelt meg újra. 
- Én...nem csináltam semmit. - sírtam tehetetlenül.
- Tudom. - puszilta meg fejem búbját. 

- Elnézést, nővér. - szólította meg Yongguk a kisasszonyt. 
- Igen? 
- Mikor jöhet haza? - bökött a fejével felém.
- Ha szeretnék, már most is, de pihennie kell, hogy a sebei begyógyuljanak. 

- Soha többé nem engedlek el egyedül sehová. - fogta meg a kezem Zelo. 

Összepakoltuk a cuccaimat és kimentünk a kocsihoz. Beültünk mindannyian és a menedzser egyenesen a fiúk dormjába vitt minket. 

~HaNi P.O.V~

Mit kéne tennem, hogy ezek ketten szakítsanak? Mindenképp megoldom. Zelo az enyém kell legyen, és senki másé. Ha kell durva módszerekhez is folyamodok. 

Meg is van mi az első lépés. 

~SooHee P.O.V~

Beléptünk az ajtón és én egyből a szobába siettem, hogy megnézzem, mennyit kell takarítanom, hiszen minden csupa vér volt. Amikor beértem csodálkozva láttam, hogy teljesen tiszta a szoba.

- Már kitakaríttattam.- ölelt meg hátulról JunHong. 

- Látom. - fordultam meg. 

- Szeretlek. - csókolt meg.

- Én is téged. - adtam egy gyors puszit az arcára, majd elmentem lefürödni. 

~ZELO P.O.V~

- Szeretlek. - csókoltam meg.

- Én is téged. - adott egy puszit az arcomra, majd elment fürdeni. 

Amíg ő mosakodott én az ágyon ültem és játszottam a telefonomon, amikor egy SMS-em jött rejtett számról. 

"Nagyon szeretlek édesem, gyere vissza hozzám!"

Mit akar már megint?