Tizenegyedik rész ^^

~ZELO P.O.V~

Tegnap hoztuk haza SooHee-t. Nem hiszem el...mindenre emlékszik, csak rám nem... Ez...ez...lehetetlen. Valamit tennem kell. Megvan. Ma este meglepem valamivel, akkor biztos emlékezni fog rám, mindenképpen. Ez biztos.

~SooHee P.O.V~

Ott voltam a szobámban és gondolkodtam. Az éjjel semmit nem aludtam,hiszen már minden eszembe jutott. A fiúk, a velük töltött idő, és Zelo is. Boldogan keltem ki az ágyból és mentem ki a konyhába. Mindent világos lett. De ezt még nem akartam egyből kikürtölni mindenkinek. De nem fogom egyből kikürtölni mindenkinek.
Kimentem a konyhába, hogy egyek valami reggelit, és reméltem, hogy senki nem lesz ott.
Kiosontam, de teljesen hiába, hiszen amint kiértem, mindannyian ott voltak. Kivéve egy valakit Zelo-t.

- Szia. - mosolygott rám Yongguk.
- Sziasztok. - lépkedtem be, most már vígan mosolyogva.
-Na mi az? Miért vagy ilyen boldog? – nézett rám Himchan.

- Nem tudom miről beszélsz. – vigyorogtam tovább a hűtő felé lépkedve.
- Csak nem?
- Hmm?
- Csak nem eszedbe jutottak a dolgok?
- Nem tudom miről beszélsz Himchan. – mondtam ki a nevét, de egyből a számhoz kaptam a kezemet.
- Naaaa. – állt fel az asztaltól, majd elindult felém. – Ne hazudj.
- Én nem hazudok! – szaladtam a nappaliba.
- Dehogynem.  – jött felém hatalmas vigyorral.
- Nem iis. – kezdtem el szaladni.
- De igen. – kapott el.

Annyira szorított, hogy nem tudtam kiszabadulni.

- Engedj el! – kiabáltam nevetve.
- Nem mert hazudtál... – kezdett el csikizni.
- Ha..ha...hagyd..a...abb...abbaaaa. – röhögtem.
- Azt várhatod...

- Ahj, mi ez a hangzavar? – jött ki Zelo a szobájából.
- SunHee emlékszik!! – kiabálta el magát Oppa, miközben még mindig csikizett.
- Tényleg? Mindenre? - csodálkozott el a maknae.
- Igen.

Erre Zelo odasétált felénk, rám nézett, majd Himchan-ra, mire ő elengedett. Junhong megragadta a karomat és behúzott maga után a szobába. Becsukta magunk mögött az ajtót, majd engem a falnak nyomott, kezével megtámasztotta magát fejem mellet, majd engem kémlelt. Néha egy-egy sóhaj hagyta el a száját, majd egyszer csak karját elvette és leült az ágyra. 

- Miért nem mondtad el, hogy emlékszel? - szólalt meg.

- Mert tegnap éjjel történt az egész.

- Micsoda?

- Hát, találtam egy albumot az ágy melletti éjjeliszekrényben, és miközben nézegettem, egyre több emlék és pillanat jutott az eszembe. 

- Szóval megtaláltad... - hajtotta le a fejét.
- Baj?
- Szülinapodra akartam adni, de most már mindegy. - nevetett kínosan.
- Bocsi. - adtam egy gyors puszit arcára, majd bedőltem az ágyba.
- Úgy örülök, hogy emlékszel rám. - karolt át hátulról.
- Én is. - fordultam felé.

Szívesen beszélgettem volna még vele egy darabig, de teljesen elnyomott az álom. Még hallottam ahogy Zelo a fülembe súg egy "Szeretlek"-et, majd teljesen kidőltem.