Tizenkettedik rész^^

~SooHee P.O.V~

Reggel full kómásan keltem, nem tudom miért de olyan voltam, mint egy zombi. Még feküdtem egy kicsit az ágyban, és néztem, ahogy a fiú, akit mindennél jobban szeretek, itt szuszod mellettem. Most, hogy jobban belegondolok, akkor felmerülnek bennem kérdések. Miért hozott haza akkor? Miért akart segíteni? Sosem fogom teljesen megérteni ezt az embert. Kisétáltam a konyhába, teljesen fitten hiszen majdnem egy egész napot átaludtunk Zeloval. Csodálom, hogy a fiúk nem keltettek fel minket.

- Jó reggelt álomszuszék. - borzolta össze a már alapból kócos hajamat Yongguk.
- Viszont. - mosolyogtam, majd kivettem a szokásos reggeli joghurtom.
- Zelo még nem kelt fel? - ült le az asztalhoz.
- Nem hiszem, miért? - csücsültem le én is.
- Csak....
- Na?
- Hát, kereste valaki?
- Ki? - folytattam az evést mosolyogva.
- Az exe. - ahogy kimondta ezt a szót, az össze joghurt az asztalon landolt. Kiköptem az összes tartalmat a számból. - Jól vagy? - kérdezte nevetve.
- Igen, persze. - erőltettem mosolyt magamra.
- Menj, mosd meg az arcod. Addig én ezt feltörlöm. - mondta.
- Oké, köszi. - sétáltam át a fürdőbe.

Csupa ételmaradék volt az egész fejem. Nem érdemes ezen rágódnom. Hiszen az exe. De miért zavar ennyire, hogy kereste? Talán akarhat még tőle valamit? Bassza meg! - csaptam egyet a mosdókagylóra. Átmentem a szobánkba, hogy felkapjak valamit. Most egyedüllétre van szükségem.
Mivel jó idő volt, ezért csak egy - szokásos - szakattas térdnadrágot és egy fehér pólót vettem fel.

- Hova mész Pöttöm Panna? - szólított meg JongUp, mikor az ajtóhoz értem.
- Csak egy kicsit sétálni. - létem ki az ajtón, és semmi választ nem várva, becsuktam magam mögött.

Elmentem az egyik legközelebbi parkba, de lehet, hogy nem kellett volna. Az uzsorások éppen ott számolgatták a mocskos pénzüket. Reménykedtem, hogy vissza tudok fordulni úgy, hogy ne vegyenek észre.  Hát nem sikerült.

- Hohó! Csak nem a mi kis SooHee-nk az? - kapta el a vállam az egyik.
- Mit akartok?
- Mióta tegezel te minket aranyom? - bújt a képembe a másik.
- Nem mindegy? Mit akartok? - rántottam ki a kezem a szorításból.
- A pénzünket.
- De már mindent visszafizettem! - háborodtam fel.
- Jó vicc, kicsikém... - mutatta a papírt, ahol vezeti a pénzügyeit. - Itt van. Még kerek 4 millió wonnal tartozol.
- Mi? Az lehetetlen! - kezdtem el hátrálni.
- Ugye tudod mi történik azzal, aki nem fizet időben? - jöttek egyre közelebb.
- Hagyjatok békén! - fordultam meg, és indultam el, de azzal a lendülettel visszarántottak.
- Nagyobb büntetést érdemelsz, amiért megpróbáltál elfutni. - kapta el a hajam.


Hatalmas ütést éreztem a számnál. Bevertek egyet. Majd még egyet. Éreztem ahogy ömlik a vér a számból és a karomból. Majd egyszer csak abbamaradt minden. Kinyitottam szemem és sehol senki. Biztos elmentek. Elindultam hazafelé. Az emberek állandóan segíteni akartak, de bunkó módon elhajtottam őket, azt mondván "jól vagyok". Holott szörnyen voltam, de nem testileg, hanem lelkileg.

Megérkeztem a dormhoz, majd elindultam felfelé a lépcsőn.
Benyitottam az ajtón, kicsit beljebb mentem, nagy nehezen, hiszen alig álltam a lábamon.
Ott álltam, és néztem ahogy Zelo a volt barátnőjével beszélget. Gondoltam, ebből úgysem lesz semmi. Kis naiv vagyok.

- Zelo, kérlek gyere vissza hozzám, én még mindig szeretlek! - fogta meg a lány Junhong kezét.

Krákogtam egyet, mire mindketten felfigyeltek rám. Ruháim szétszakadtak, mindenem csupa vér volt. De nem éreztem semmi fájdalmat. Testit nem. Egyáltalán. A szívem, igen az. Most összetört. Nem foglalkoztam semmivel, beviharoztam a szobába és a földre rogyva zokogni kezdtem.

~ZELO P.O.V~

Feljött hozzám HaNi, hogy visszakönyörögje magát hozzám, eléggé kevés sikerrel. Nem szeretem őt. Megcsalt. Soha többé nem akartam látni. Az egész beszélgetésünk alatt azon gondolkodtam, hogy hol van SooHee. Remélem nem esett semmi baja, olyan rossz előérzetem van.

- Zelo, kérlek gyere vissza hozzám, én még mindig szeretlek! - fogta meg a kezem HaNi. Én egyből elvettem onnan.

Ezután egy halk krákogást hallottam az ajtó felől. Ott állt SooHee. A ruhája szakadt volt és az egész testét vér borította. A szemem könnybe lábadt. Megint, megverték megint. Ezt nem hiszem el. Oda akartam menni hozzá, de könnyes szemekkel berohant a szobába.

- HaNi menj el. - mondtam halkan.
- De Oppa én nem akarok elmenni.
- Seo Ha Ni, menj el! - szóltam erélyesebben.
- De Opppaaaaa!! - nyávogott mellettem.
- HÚZZ MÁR INNEN A KURVA ÉLETBE!!!! - ordítottam oda neki.

Erre fénysebességgel elviharzott a dormból.

~HaNi P.O.V~

Ezt még megbánják mind a ketten. Ha Zelo nem lehet az enyém, akkor senkié sem! Mi is volt a csajszi neve? SooHee! Megvan, már csak össze kell szövetkeznem valakivel, hogy megkeserítsem az életét. 

Kim Soo-Hee, azt is meg fogod bánni, hogy megszülettél!!~