A keze melegsége elöntött boldogsággal , de éreztem , ezt nem szabad.Gyorsan elhúztam a kezem,felkaptam a ruháimat és elmentem a fürdőszobába átöltözni.Mikor kijöttem, nem mertem Zelo szemébe nézni.Még a reggelit is elutasítottam és mentem 'haza'.
Ahogy gurultam végig a deszkámmal az utcán,folyton ez járt a fejemben...Még mindig éreztem az ujjait az enyéim között,nem tudtam koncentrálni semmire, ezért majdnem fel is borultam, de valaki elkapott...Igen...ő volt.
-Vigyázz, mert még több sebed lesz.-nevetett.
-Nagyon vicces...-mondtam kicsit gúnyosan
-Hova sietsz ennyire?-kíváncsiskodott
-Visszamegyek a többiekhez, tudni akarom jól vannak-e , mégiscsak ők a családom.-mosolyogtam.
-Elkísérlek, ma úgysincsen semmi dolgom.
Kicsit értetlenül néztem, mi sok dolga lehet neki , mert ekkor még nem tudtam ki is ő valójában.
Amikor beértünk hozzánk , nagy kupi volt, senkit sem találtam, csak egy üzenet volt az ajtón, amin ez állt:
"Az alagsorból a lakókat kilakoltattunk , feljelentés miatt."
Nem értettem az egészet, hogy történhetett ilyen hirtelen minden? Ráadásul egy nap alatt? A sírás kerülgetett egyfolytában , hiszen őket nevezhettem a családomnak és most? Senkim sincsen....
ZELO P.O.V
Egyfolytában azon járt az eszem, hogy miért csináltam? Miért fogtam meg a kezét? De olyan furcsa érzés tölt el amikor vele vagyok és nem mondhatom meg neki hogy már hónapok óta figyelem.
Az üzenet láttán SooHee nagyon elszomorodott, ezért akartam valamit tenni.Odamentem hozzá , magam felé fordítottam. A szeme könnyezett, de ez nem volt sírásnak mondható. Kezemmel letöröltem a könnyeket az arcáról , majd szorosan átöleltem. Éreztem a szívének minden egyes dobbanását, éreztem minden lélegzetvételét. Azt hittem rögtön el fog lökni magától, a ma reggeli történtek miatt, de nem így történt.Nagyon meglepődtem.A kezét lassan felemelte és összekulcsolta azokat a hátamnál.
-Köszönöm...-motyogta halkan
Nem mondtam semmit, csak simogattam a hátát. Úgy éreztem , szüksége van most rám. Kell tennem valamit, elvégre nem maradhat itt egyedül.
SooHee P.O.V
Még mindig éreztem a kezét az enyémben, de most nem tudtam erre gondolni...A szememből megállás nélkül folytan a könnycseppek. Zelo odajött hozzám , odafordított magához, kezével,ami olyan puha és meleg volt letörölte könnyeimet, majd szorosan átölelt.Olyan jól esett,képtelen lettem volna ellökni magamtól.A szívdobogása érdekesen gyors volt.A kezemet gondolkodás nélkül felemeltem, és én is átöleltem őt.Majd halkan megköszöntem. Amikor elkezdte simogatni a hátamat, olyan melegség töltött el mint még soha.
-Amíg nem találod meg őket,költözz hozzánk.-mondta, miközben még mindig simogatta a hátam.
-De ezt csak úgy nem lehet...cserébe hadd tegyek én is valamit...-próbáltam mentegetőzni.
-Majd te főzöl meg takarítasz..úgysem csinálja egyikőnk sem..-röhögött...
-Ez a legkevesebb.-mondtam, de én komolyan.
-Biztos vagy benne, hogy ezt választod cserébe?-kérdezte, de már ő is komoly volt.
-Igen.-mosolyogtam.
Kezeit odaemelte a vállaimhoz, majd adott egy puszit a homlokomra.Megfogta a kezem és elindultunk hozzájuk.Most valamiért nem éreztem azt hogy el kéne engednem a kezét és ő sem húzta el az övét.
Amikor hazaértünk,- mivel elméletben ott laktam-, bementem a szobába ,de nagy zajra lettem figyelmes.Nem akartam hallgatózni, de akaratlanul is hallottam.
-Te belegondoltál abba ,hogy mi lesz ha megtudja a média??? Legalább mondtad volna el , hogy kik is vagyunk akkor biztos vigyázna, hogy mikor hol lesz. - kiabálta YongGuk
-Egyszer el fogom neki mondani...De nem most...-szólt vissza Zelo.
-Ha most nem mész oda és mondod el neki, hogy mi vagyunk Korea egyik leghíresebb bandája, akkor majd én fogom.-mondta erőteljes hanggal YongGuk.
-Kérlek ne most...
Én ekkor már ott álltam az ajtóban könnyes szemekkel.El akartam tűnni.Kirohantam a lakásból..
-SooHee várj, megmagyarázom!!- kiabált utánam Zelo. De nem álltam meg, csak futottam és futottam, de hogy hova azt nem tudtam akkor sem.
-Menj utána, itt az idő, hogy megbeszéld vele a dolgokat!-mondta DaeHyun.
Lent ültem egy fa alatt az egyik közeli parkban, sötét volt és féltem, de nem akartam visszamenni.Majd egy hang köszöntött.
-Hadd magyarázzam meg..-jött oda hozzám Zelo.
-Miért nem mondtad el ? - kérdeztem tőle már majdnem sírva.
-Nem akartalak ilyen dolgokkal terhelni , mikor elvesztetted a többieket.-a hangjában éreztem, hogy nagyon sajnálja.
-Túléltem volna ha elmondod.-gúnyosan elmosolyodtam.
Odaült hozzám, elég közel ahhoz , hogy a szívem dobogása nagyon felgyorsuljon.A félelmem teljesen elmúlt.
-Gyere haza.-fogta meg a kezem.
-Oké.-mosolyogtam.
Ahogy sétáltunk hazafelé, egyszer csak megállt. Visszarántott magához és hosszú percekig ölelt. Majd amikor elengedett az ölelésből, kezével felemelte a fejemet hosszan a szemembe nézett...Egyre közelebb hajolt hozzám,nem tudtam mit tegyek,vagy hogy mit akar tőlem.Egy másodperccel utána már éreztem az ajkait az enyéimen.Szemem becsukódott, azt hittem összeesek...Zelo...megcsókolt...
-Elkísérlek, ma úgysincsen semmi dolgom.
Kicsit értetlenül néztem, mi sok dolga lehet neki , mert ekkor még nem tudtam ki is ő valójában.
Amikor beértünk hozzánk , nagy kupi volt, senkit sem találtam, csak egy üzenet volt az ajtón, amin ez állt:
"Az alagsorból a lakókat kilakoltattunk , feljelentés miatt."
Nem értettem az egészet, hogy történhetett ilyen hirtelen minden? Ráadásul egy nap alatt? A sírás kerülgetett egyfolytában , hiszen őket nevezhettem a családomnak és most? Senkim sincsen....
ZELO P.O.V
Egyfolytában azon járt az eszem, hogy miért csináltam? Miért fogtam meg a kezét? De olyan furcsa érzés tölt el amikor vele vagyok és nem mondhatom meg neki hogy már hónapok óta figyelem.
Az üzenet láttán SooHee nagyon elszomorodott, ezért akartam valamit tenni.Odamentem hozzá , magam felé fordítottam. A szeme könnyezett, de ez nem volt sírásnak mondható. Kezemmel letöröltem a könnyeket az arcáról , majd szorosan átöleltem. Éreztem a szívének minden egyes dobbanását, éreztem minden lélegzetvételét. Azt hittem rögtön el fog lökni magától, a ma reggeli történtek miatt, de nem így történt.Nagyon meglepődtem.A kezét lassan felemelte és összekulcsolta azokat a hátamnál.
-Köszönöm...-motyogta halkan
Nem mondtam semmit, csak simogattam a hátát. Úgy éreztem , szüksége van most rám. Kell tennem valamit, elvégre nem maradhat itt egyedül.
SooHee P.O.V
Még mindig éreztem a kezét az enyémben, de most nem tudtam erre gondolni...A szememből megállás nélkül folytan a könnycseppek. Zelo odajött hozzám , odafordított magához, kezével,ami olyan puha és meleg volt letörölte könnyeimet, majd szorosan átölelt.Olyan jól esett,képtelen lettem volna ellökni magamtól.A szívdobogása érdekesen gyors volt.A kezemet gondolkodás nélkül felemeltem, és én is átöleltem őt.Majd halkan megköszöntem. Amikor elkezdte simogatni a hátamat, olyan melegség töltött el mint még soha.
-Amíg nem találod meg őket,költözz hozzánk.-mondta, miközben még mindig simogatta a hátam.
-De ezt csak úgy nem lehet...cserébe hadd tegyek én is valamit...-próbáltam mentegetőzni.
-Majd te főzöl meg takarítasz..úgysem csinálja egyikőnk sem..-röhögött...
-Ez a legkevesebb.-mondtam, de én komolyan.
-Biztos vagy benne, hogy ezt választod cserébe?-kérdezte, de már ő is komoly volt.
-Igen.-mosolyogtam.
Kezeit odaemelte a vállaimhoz, majd adott egy puszit a homlokomra.Megfogta a kezem és elindultunk hozzájuk.Most valamiért nem éreztem azt hogy el kéne engednem a kezét és ő sem húzta el az övét.
Amikor hazaértünk,- mivel elméletben ott laktam-, bementem a szobába ,de nagy zajra lettem figyelmes.Nem akartam hallgatózni, de akaratlanul is hallottam.
-Te belegondoltál abba ,hogy mi lesz ha megtudja a média??? Legalább mondtad volna el , hogy kik is vagyunk akkor biztos vigyázna, hogy mikor hol lesz. - kiabálta YongGuk
-Egyszer el fogom neki mondani...De nem most...-szólt vissza Zelo.
-Ha most nem mész oda és mondod el neki, hogy mi vagyunk Korea egyik leghíresebb bandája, akkor majd én fogom.-mondta erőteljes hanggal YongGuk.
-Kérlek ne most...
Én ekkor már ott álltam az ajtóban könnyes szemekkel.El akartam tűnni.Kirohantam a lakásból..
-SooHee várj, megmagyarázom!!- kiabált utánam Zelo. De nem álltam meg, csak futottam és futottam, de hogy hova azt nem tudtam akkor sem.
-Menj utána, itt az idő, hogy megbeszéld vele a dolgokat!-mondta DaeHyun.
Lent ültem egy fa alatt az egyik közeli parkban, sötét volt és féltem, de nem akartam visszamenni.Majd egy hang köszöntött.
-Hadd magyarázzam meg..-jött oda hozzám Zelo.
-Miért nem mondtad el ? - kérdeztem tőle már majdnem sírva.
-Nem akartalak ilyen dolgokkal terhelni , mikor elvesztetted a többieket.-a hangjában éreztem, hogy nagyon sajnálja.
-Túléltem volna ha elmondod.-gúnyosan elmosolyodtam.
Odaült hozzám, elég közel ahhoz , hogy a szívem dobogása nagyon felgyorsuljon.A félelmem teljesen elmúlt.
-Gyere haza.-fogta meg a kezem.
-Oké.-mosolyogtam.
Ahogy sétáltunk hazafelé, egyszer csak megállt. Visszarántott magához és hosszú percekig ölelt. Majd amikor elengedett az ölelésből, kezével felemelte a fejemet hosszan a szemembe nézett...Egyre közelebb hajolt hozzám,nem tudtam mit tegyek,vagy hogy mit akar tőlem.Egy másodperccel utána már éreztem az ajkait az enyéimen.Szemem becsukódott, azt hittem összeesek...Zelo...megcsókolt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése