Második rész ^^

-Kérlek...-mondta még egyszer miközben a csuklómat erősen szorította.

Hátrafordultam és csak bólintottam egyet.

Egy nagy épületbe vitt , ahol azelőtt még sosem jártam.Kinyitották az ajtót , de én megtorpantam.

-Gyere csak. -mondták barátságosan.

Mikor beléptem, nagyon furcsán éreztem magam..a légkör olyan...családias és barátságos volt...teljesen más mint az alagsorban.

Pár perccel később egy kis asztalnál ültünk a földön mind a heten.A rózsaszín hajú elment a konyhába és az egyik szekrényben elkezdett turkálni valamit.

-Még be sem mutatkoztunk...-szólalt meg hirtelen a számomra kicsit ijesztő arcú fiú-... HimChan vagyok,örvendek, ők pedig  YongGuk , DaeHyun , YoungJae és JongUp.-közben kézzel mutatta hogy kinek a nevét is mondja.-Téged hogy hívnak ? 

-SooHee....mondtam kicsit szomorúan, mert úgy éreztem , hogy a nevem nem passzol a személyiségemhez...

A pink hajú fiú visszajött a konyhából egy tasak kötszerrel és hasonló dolgokkal és odaült mellém.

-JunHong vagyok , de hívj Zelo-nak.-a hangjától megborzongott az egész testem.

A vér még mindig folyt a térdemen, de nem éreztem semmit. JunHong ,vagyis Zelo egy vizes kendővel elkezdte letörölgetni a lábamról a vért. 

-Elintézem én...-szóltam neki.

-Nem , majd én megcsinálom , te csak maradj nyugton.-mosolygott , majd elkezdte fertőtleníteni a sebet.

-Nem csíp ? -kérdezte aggódóan.

-Nem.-hazudtam, elég jól ahhoz képest hogy kibírhatatlanul égetett a fertőtlenítőszer.

Miközben beszélgettem a többiekkel észre sem vettem , hogy Zelo már bekötözte a sebem.

-Köszönöm.-néztem rá és hallatszott a hangomban hogy fáradt vagyok.

Felállt és felém nyújtotta a kezét.Nem volt sok gondolkozási időm , csupán 3 másodperc , de ebben a három másodpercben annyi minden leforgott a fejemben , amennyi 1 óra alatt sem.Nem nagyon láttam más megoldást, megfogtam a kezét , segített felállni. El akartam engedni a kezét, de úgy szorította,hogy nem tudtam elhúzni. Elindultam, de nagyon sántítottam. Ő megállt , rámnézett és felkapott az ölébe.

-Ezt nem kell , be tudok menni.-mondtam neki , mert elég kellemetlennek éreztem ezt a dolgot.

De ő csak elmosolyodott , bevitt a szobába , majd az ajtónál letett. 

-Mivel csak hat szoba van velem fogsz aludni.-mondta, de úgy mintha ez teljesen természetes dolog lenne.

-Elalszok én kint  a kanapén is.-nem akartam kellemetlenséget okozni.

-Persze hogy leess onnan és mégtöbb sebet szerezz , még mit nem.

Fürdés után egyből lefeküdtünk az ágyba , de még egyikünk sem aludt.

-Kényelmes?-kérdezte kedvesen

-Nagyon.-mosolyogtam.

Mivel én a fal felé fordultam , észre sem vettem hogy mikor feküdt az ágyba. Megfordultam, hogy megkérdezzem , miért is csinálja ezt az egészet, de ő már aludt. 

Hason feküdt az ágyon, felső nem volt rajta, a karjai izmosak voltak ,de csak annyira hogy egy magamfajta lány szeme megakadjon rajta. Nem bámultam sokáig, mégis a szívem nagyon elkezdett dobogni. Azt mondogattam magamban , mi történik velem?

Visszafordultam a fal felé,mert általában így alszok.Éjszakánként gyakran felébredek, ez most is így történt. Éjjel 3-kor felébredtem, de teljesen más volt , mint ahogy lefeküdtem aludni...A derekamat körülöleli egy kar,a hátamhoz egy mellkas simul. Még jó hogy éjszaka volt, mert teljesen belepirultam.Próbáltam leszedni a kezét magamról úgy hogy ne ébredjen fel. Hál'istennek sikerült és szerencsére kis idő után én is visszaaludtam.

Reggel sokkal előbb ébredtem mint ő , de még egy kicsit feküdtem az ágyban, olyan kényelmes volt.

-Jó reggelt!-köszöntöm kedves szavakkal mikor felébred.

Érdekes módon nem mondott semmit.Egyetlen reakciója volt...

A kezével odanyúlt az enyémhez és az ujjait összefonta az enyéimmel.