Kinyitottam a szemem...egy darabig minden homályos volt, majd kitisztult.Ott feküdtem a szobámban az ágyon. A srácok mind ott álltak körülöttem,Zelo fogta a kezem és egy fehér köntösben lévő Ahjussi épp most pakolta össze a táskáját és ment el.
-Végre hogy felkeltél.-mosolygott Zelo.
-Mi történt?-kérdeztem értetlenül,majd megfogtam a fejemet, mert nagyon fájt..
-Leütöttek...-de most már minden rendben lesz...
-El kell mennem, megígértem valakinek,hogy ma találkozom vele.-keltem fel az ágyból.
-Felejtsd el! Az orvos azt mondta ,hogy addig feküdnöd kell amíg el nem múlik a fejfájásod.-visszafektetett az ágyba.
-Felejtsd el! Az orvos azt mondta ,hogy addig feküdnöd kell amíg el nem múlik a fejfájásod.-visszafektetett az ágyba.
-De..én megbe...-és közbevágott-
-Nincs de.
Visszafeküdtem az ágyba,mivel mást nem nagyon tudtam tenni. Elővettem a telefonomat és megírtam a haveromnak, hogy most nem tudok menni.
-Kérsz valamit?-kérdezte Yongguk
-Nem,köszi.-mosolyogtam.
Majd mindenki kiment, csak Zelo maradt bent velem.Csak őt néztem egyfolytában, nem bírtam levenni róla a szemem.Szemében látszódott az aggódás.Vagy 10 percenként kérdezgette hogy jól vagyok-e vagy kérek-e valamit.
ZELO P.O.V
Istenem, úgy aggódtam érte. Egész éjjel és még délelőtt is kómában volt.Az orvos azt mondta semmi baja,csak pihennie kell. Remélem jobban lesz , hiszem meg akartam hívni a holnapi koncertünkre.
-Elmúlt a fejfájásod? -kérdeztem
-El.-mosolygott,és látszott rajta , hogy jobban van.
-Holnap eljössz a koncertünkre? -tekintetéről le sem tudtam venni a szemem.
-Persze.Úgysem voltam még egyen sem.-nevetett.
Majd felkelt, egy olyan trikó szerű felső volt rajta ami a hasáig sem ért le és egy rövidnadrág.Amikor megkértük a stylist csajt hogy öltöztesse át, nem éppen így értettük.Látszott a testének minden vonala, ami egyszerűen tökéletes volt. Kivéve egy dolgot...Egy hatalmas heg volt végig az oldalán.Amikor épp kiment volna,megállítottam.
-Várj!Gyere vissza egy kicsit...-mondtam neki
-Miaz? -közben visszasétált.
-Ez itt micsoda?-mutattam rá a hegre az oldalán , ami körülbelül 20 cm-es lehetett.
-Az ...semmi.....
Épp indult volna ki, amikor visszahúztam magamhoz, majd átöleltem és adtam neki egy csókot.
-Ugye tudod, hogy nekem elmondhatod?-mélyen a szemébe néztem.
Semmit nem mondott csak leült a földre térdét felhúzta a fejéhez,átölelte az a kezével és nézte a padlót.
Leültem mellé,egyik kezemmel átkaroltam, a másikkal pedig megfogtam az ő kezét.
-Egy éve történt... -kezdett bele- épp hazafelé mentem este és ugye mi egy elég bajos környéken éltünk...Na szóval mentem és hallottam ahogy kiabálnak mindenféle rondaságokat...nem foglalkoztam vele,gondoltam biztos részegek...Aztán valaki hátulról elkapott és beráncigált egy ilyen raktárhelyiségbe...
Ekkor láttam,hogy mindjárt elsírja magát.Egész idő alatt csak ölelgettem, puszilgattam,nehogy elsírja magát.De hallgattam tovább, mit mond.
-Nekem estek...bevertek egy kettőt...Találtam egy kést, de kivették a kezemből...Azt mondták, ha nem egyezek bele abba amit mondanak ,rossz vége lesz...Az egyik elkezdett vetkőztetni...Próbáltam ellökni őket magamtól...egyszer csak valaki bejött és verekedésbe szállt velük...ekkor a késsel végigvágták az oldalamat,de az a férfi megmentett engem...A seb örökre megmaradt..mint ahogy ez az emlék is...
Úristen...gondoltam magamban...hogy lehet ez? Pont vele?
Ő csak sírt mellettem...megvigasztalni nehezen lehetett...
-Semmi baj...-mondtam neki,miközben hátát simogattam és puszikat nyomtam az arcára és a szájára.Majd amikor már teljesen lenyugodott és egy könnycsepp sem volt az arcán, nem bírtam tovább gyönyörű ajkai hívogatását.Nekiestem,vadul csókoltam ,ajkait néha meg-megharaptam, de nem ellenkezett...Visszacsókolt..de még hogy...Amikor kicsit több mint 5 perc után abbahagytuk ő felment az ágyra és a ruhámnál fogva felhúzott ő is...Nem érdekelt semmi...Újra belekezdtünk...a mennyben éreztem magam egészen addig amíg Himchan be nem jött...
-Zavarok? -kérdezte nevetve...
-Igen..-nevettem vele én is...
-Csak szólni akartam hogy kész a kaja, de hát ti biztos nem vagytok éhesek...már rég felfaltátok egymást..-ekkor még nagyobb nevetésben törtünk ki...
-Nemsokára megyünk.
~SooHee P.O.V
Olyan édes volt a csókja, nem bírtam tovább...Várom már a koncertet is nagyon...Irtó boldog vagyok..
-Menjünk enni.-mondtam mert farkaséhes voltam..
-Oké..-vágta rá.
Majd elkapta a kezem és kisétáltunk..A kaja iszonyú finom volt.
Mivel már este volt, elmentünk lefürödni , de utána még beszélgettünk egy keveset...
Én mentem be először a szobába..
-Majd megyek én is nemsokára.-mondta Zelo
-Okééé.-kiabáltam az ajtóból.
De közben hallottam, ahogy kint beszélgetnek..
-Ugye, nem hívtad meg a koncertre? - kérdezte Yongguk
-De, miért? -értetlenkedett Zelo
-Nem emlékszel mit mondott a főnök ? Meg kell csókolnod az egyik énekesnőt!- nem láthatja, mert a végén még kiakad..
-Nem fog kiakadni hidd el...
Majd bejött hozzám..Lefeküdt mellém,én szokás szerint a fal felé fordultam...Odabújt hozzám és elkezdte csókolgatni a nyakamat...
-Csókolgasd azt az énekesnőt ott a színpadon...-és ellöktem magamtól...
-Nincs de.
Visszafeküdtem az ágyba,mivel mást nem nagyon tudtam tenni. Elővettem a telefonomat és megírtam a haveromnak, hogy most nem tudok menni.
-Kérsz valamit?-kérdezte Yongguk
-Nem,köszi.-mosolyogtam.
Majd mindenki kiment, csak Zelo maradt bent velem.Csak őt néztem egyfolytában, nem bírtam levenni róla a szemem.Szemében látszódott az aggódás.Vagy 10 percenként kérdezgette hogy jól vagyok-e vagy kérek-e valamit.
ZELO P.O.V
Istenem, úgy aggódtam érte. Egész éjjel és még délelőtt is kómában volt.Az orvos azt mondta semmi baja,csak pihennie kell. Remélem jobban lesz , hiszem meg akartam hívni a holnapi koncertünkre.
-Elmúlt a fejfájásod? -kérdeztem
-El.-mosolygott,és látszott rajta , hogy jobban van.
-Holnap eljössz a koncertünkre? -tekintetéről le sem tudtam venni a szemem.
-Persze.Úgysem voltam még egyen sem.-nevetett.
Majd felkelt, egy olyan trikó szerű felső volt rajta ami a hasáig sem ért le és egy rövidnadrág.Amikor megkértük a stylist csajt hogy öltöztesse át, nem éppen így értettük.Látszott a testének minden vonala, ami egyszerűen tökéletes volt. Kivéve egy dolgot...Egy hatalmas heg volt végig az oldalán.Amikor épp kiment volna,megállítottam.
-Várj!Gyere vissza egy kicsit...-mondtam neki
-Miaz? -közben visszasétált.
-Ez itt micsoda?-mutattam rá a hegre az oldalán , ami körülbelül 20 cm-es lehetett.
-Az ...semmi.....
Épp indult volna ki, amikor visszahúztam magamhoz, majd átöleltem és adtam neki egy csókot.
-Ugye tudod, hogy nekem elmondhatod?-mélyen a szemébe néztem.
Semmit nem mondott csak leült a földre térdét felhúzta a fejéhez,átölelte az a kezével és nézte a padlót.
Leültem mellé,egyik kezemmel átkaroltam, a másikkal pedig megfogtam az ő kezét.
-Egy éve történt... -kezdett bele- épp hazafelé mentem este és ugye mi egy elég bajos környéken éltünk...Na szóval mentem és hallottam ahogy kiabálnak mindenféle rondaságokat...nem foglalkoztam vele,gondoltam biztos részegek...Aztán valaki hátulról elkapott és beráncigált egy ilyen raktárhelyiségbe...
Ekkor láttam,hogy mindjárt elsírja magát.Egész idő alatt csak ölelgettem, puszilgattam,nehogy elsírja magát.De hallgattam tovább, mit mond.
-Nekem estek...bevertek egy kettőt...Találtam egy kést, de kivették a kezemből...Azt mondták, ha nem egyezek bele abba amit mondanak ,rossz vége lesz...Az egyik elkezdett vetkőztetni...Próbáltam ellökni őket magamtól...egyszer csak valaki bejött és verekedésbe szállt velük...ekkor a késsel végigvágták az oldalamat,de az a férfi megmentett engem...A seb örökre megmaradt..mint ahogy ez az emlék is...
Úristen...gondoltam magamban...hogy lehet ez? Pont vele?
Ő csak sírt mellettem...megvigasztalni nehezen lehetett...
-Semmi baj...-mondtam neki,miközben hátát simogattam és puszikat nyomtam az arcára és a szájára.Majd amikor már teljesen lenyugodott és egy könnycsepp sem volt az arcán, nem bírtam tovább gyönyörű ajkai hívogatását.Nekiestem,vadul csókoltam ,ajkait néha meg-megharaptam, de nem ellenkezett...Visszacsókolt..de még hogy...Amikor kicsit több mint 5 perc után abbahagytuk ő felment az ágyra és a ruhámnál fogva felhúzott ő is...Nem érdekelt semmi...Újra belekezdtünk...a mennyben éreztem magam egészen addig amíg Himchan be nem jött...
-Zavarok? -kérdezte nevetve...
-Igen..-nevettem vele én is...
-Csak szólni akartam hogy kész a kaja, de hát ti biztos nem vagytok éhesek...már rég felfaltátok egymást..-ekkor még nagyobb nevetésben törtünk ki...
-Nemsokára megyünk.
~SooHee P.O.V
Olyan édes volt a csókja, nem bírtam tovább...Várom már a koncertet is nagyon...Irtó boldog vagyok..
-Menjünk enni.-mondtam mert farkaséhes voltam..
-Oké..-vágta rá.
Majd elkapta a kezem és kisétáltunk..A kaja iszonyú finom volt.
Mivel már este volt, elmentünk lefürödni , de utána még beszélgettünk egy keveset...
Én mentem be először a szobába..
-Majd megyek én is nemsokára.-mondta Zelo
-Okééé.-kiabáltam az ajtóból.
De közben hallottam, ahogy kint beszélgetnek..
-Ugye, nem hívtad meg a koncertre? - kérdezte Yongguk
-De, miért? -értetlenkedett Zelo
-Nem emlékszel mit mondott a főnök ? Meg kell csókolnod az egyik énekesnőt!- nem láthatja, mert a végén még kiakad..
-Nem fog kiakadni hidd el...
Majd bejött hozzám..Lefeküdt mellém,én szokás szerint a fal felé fordultam...Odabújt hozzám és elkezdte csókolgatni a nyakamat...
-Csókolgasd azt az énekesnőt ott a színpadon...-és ellöktem magamtól...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése