Kilencedik rész ^^

      ~ZELO P.O.V.~

- Ezt ugye nem mondod komolyan? - szólaltam meg.

- Úgy nézek ki ? - folytak a könnycseppek a szemeiből.

- Minden rendben lesz. - öleltem meg szorosan. - Én mindig itt leszek melletted. 

Nem beszéltünk ez után semmit. Csak mindegyikőnk lezuhanyzott és befeküdtünk az ágyba.

~SooHee P.O.V.~

Egy temetőben vagyok. Valakinek most van a gyászszertartása. Ki lehet az? Oda megyek és megnézem. Ez meg hogy lehet? Én vagyok a koporsóban. De én itt állok, nem haltam meg! Látok mindenkit. Itt van Zelo és az egész banda. De miért sír mindenki? - Itt vagyok!! - kiabálom, de nem reagál senki.. - Nem! Ez nem lehet! - kiabálok még mindig. - Majd felébredek.

- Minden rendben? - kérdezi mellőlem JunHong.

- Öhm...igen..persze..  - válaszolok.

- Rosszat álmodtál, igaz? - fordul felém.

- Honnan tudod? 

- Egész éjjel azt kiabáltad, hogy nem akarsz meghalni. - ekkor egy nagyot sóhajtottam. - Ne félj, nem lesz semmi baj. - ölel magához. 

- Remélem.

- Gyere készülődni, már kilenc óra. - húzott maga után. 

- Oké. - siettem. 

Felvettem a szokásos szakadt farmert és hozzá egy rongyos felsőt. Hiába, mindig is így öltözködtem. Nagyon sokáig az álmom járt a fejemben. Mi van, ha tényleg meghalok?
Lementünk reggelizni, majd elindultunk a kórházba hárman. YongGuk , Zelo és én.
Amikor odaértünk,bejelentkeztem, Yonggukék még elintéztek néhány ügyet, engem pedig egy nővér bekísért a kórterembe, hogy vegyem át a ruhámat, majd befektetett az egyik ágyba. Még egy kicsit beszélgettem Zeloval, majd jött az orvos. Odanyúlt hozzám, majd adott egy-két injekciót, amiktől nagyon fáradt lettem. Altatókat adott be. A pilláim egyre nehezebbé váltak. Még el tudtam kapni, ahogy azt mondja minden rendben lesz, majd a szemeim lecsukódtak. Hogy végleg-e, azt még nem tudom.