A szívem hevesen dobogott.A kezét a derekamról egyre a hátam felé csúsztatta s közben húzott oda magához.Testünk teljesen összeért, arcunkat 2 centiméter távolság választotta el,de már nem sokáig. Végig a szemembe nézett ,majd a számra és megint a szemembe.Hosszú percekig csak néztünk egymás szemébe. Lassan egyre közelebb jött, lassan ajkaink összeértek...Megcsókolt. Hirtelen elhúzta a fejét , elkapta a kezem és lelökött az ágyra. Felém mászott és a csuklóimat odaszorította az ágyhoz. Puszit adott a nyakamra majd az arcomra, aztán a számra is. Odahajolt a fülemhez és azt mondta:
-Jó lenne mi?-nevetett, majd leszállt rólam és lefeküdt mellém.
-Hülye....-nevettem vele együtt, majd átfordultam felé.
-Miért pont én? -kérdeztem, mert már nagyon kíváncsi voltam erre.
-Mert te nem tudtad ki vagyok valójában.-mondta, majd odanyúlt az arcomhoz és megsimogatta azt.
ZELO P.O.V
Egyszerűen nem bírtam uralkodni magamon.Nem érdekelt semmi,csak hogy végre az enyém legyen.Minden olyan hirtelen történik,de most olyan boldog vagyok
-Holnap eljössz fagyizni miután hazaértünk?-kérdeztem tőle mosolyogva.
-Ez egy randi?-kérdezett vissza.
-Hát...izéé...mondjuk...-dadogtam.
-Elmegyek.-mosolygott.
Ennek hallatára nagyon örültem,hatalmas boldogság öntött el.
-Innen megyünk majd,oké?-mondtam neki hogy biztosra menjek.
-Oké.-mosolygott, majd adott az arcomra egy puszit,olyan aranyos volt, el sem lehet mondani.
SooHee P.O.V
Reggel, mikor már felkeltem, senki nem volt itthon.Csináltam magamnak reggelit, majd találtam egy cetlit az asztalon.Ez állt rajta: "El ne felejtsd a mai fagyizást!! Szeretlek, Zelo." Nem felejtem,mondtam magamban.
Egész nap csak ruhákat próbáltam...Nem tudtam mit vegyek fel..A végén eldöntöttem, nem érdekel megyek az átlagos ruhámban...Térdgatya , színes trikó,dzseki és sportcipő.
Végre hazaért és indulhatunk...
-Mehetünk?-kérdezte.
-Aha.-vágtam rá azonnal.
Ahogy sétáltunk az utcán, folyton letámadta őt minden egyes fan,engem félrelökve.Majd egyszer csak megfogta a kezem.
-Zelo miért fogod a kezét annak a ribancnak???-ordítozták a rajongók...
-Ez nem lehet!! Neked nem lehet barátnőd!!-kiabálták a BABY-k.
Egyszer csak elegem lett, kihúztam a kezem az övéből és elsétáltam...Hátranéztem, utánam akart jönni, de körbefogták a rajongók, így nem tudott.Hazaértem, a szemem könnyes volt már így is , aztán egyszer csak azt mondta JongUp:
-SooHee, van egy rossz hírünk...-mondta.
-Ezt a napot már nem lehet jobban elrontani...-löktem vissza.
-Azt mondta a főnök, hogy csak akkor maradhatsz tovább velünk itt a lakásban , ha eljársz dolgozni valahova.Azt mondta itt is dolgozhatsz az Entertainment-nél takarítóként,így nem leszel messze, ha valami baj történik.-mosolygott.
-Mi ebben a rossz hír?-értetlenkedtem...
-Azt mondták szakítanotok kell Zeloval, mert csökkenni fog a rajongók létszáma és a TV-s nézettség száma..-látta rajtam,hogy fáj amit mond.
Besétáltam lassan a szobába, egyszerűen leblokkoltam.Nem tudtam tenni semmit...Ültem az ágy mellett,csak sírtam...Majd egyszer csak kopogtattak...
-Bejöhetek?-kérdezte Himchan
-Persze,gyere csak.-mondtam neki, miközben a könnyeimet törölgettem.
-Tudom, hogy nehéz, de le kell csillapodnia a dolgoknak..-mosolygott, majd elkezdte simogatni a hátamat.
-Miért pont velem történik mindig minden rossz dolog?
-Előfordulnak néha rossz dolgok, amiket nehéz elfogadni, de egyszer fent egyszer lent, hidd el a végén helyrerázódnak a dolgok.-majd a fejemet a vállára hajtotta.
-Zelo hol van most?-nagyon kíváncsi volt már.
-Nem tudom, már este 10 van de még mindig nincs itthon, ilyenkor már rég itt szokott lenni.-mondta.
Erre felálltam kirohantam a lakásból le az utcára és elkezdtem keresni.Végigjártam az utcákat, ahol sétáltunk, de semmi.
Majd egyszer csak egy hatalmas ütést éreztem a nyakamnál.Hirtelen minden elsötétült.Szemeim becsukódtak,semmimet nem tudtam mozgatni.Csak ennyit hallottam: 'Kisasszony,jól van? Szólaljon már meg!" Hallottam...mindent hallottam. De reagálni képtelen voltam.Kis idő után már semmit nem hallottam.
De valamit éreztem..nagyon furcsa volt..A kezemen egy kis melegséget éreztem, ami nagyon ismerős volt...éreztem már valamikor.
De mi ez? Miért nem tudok reagálni semmire? Miért nem hallok semmit?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése